A megvalósulását megkérdőjelező körülmények ellenére, a végül szerencsésen alakult előadás rendezője, Szabó Attila hisz abban, hogy „Bármi is a helyzet, mesélni kell, hinni kell a mesék értékeiben és azokat tovább kell adni.” Reményei szerint a bukovinai székely népmesékből általa írt bábjáték, ennek az időszaknak olyan hagyatéka lesz, ami képes megszólítani a gyerekeket és segítséget nyújtani nekik eligazodni ebben a zűrzavaros digitalizált világban,  felfedezve a népmesékben rejlő értékeket, kincseket. Az értékteremtés kapcsán a rendező kiemelte az Udvarhely Bábműhely létének fontosságát, küldetését.

Az egész társulat számára tartott műhelymunkával kezdődő próbafolyamat kapcsán kiemelte, mivel az előadásban játszók közül csak egy képzett bábszínész van, Lukács Emőke személyében, egy olyan előadás technikát kerestek, ami egyfajta képzést is biztosított a színművészek számára. A végeredmény reményei szerint egy művészileg igényes munka, amit nagy valószínűséggel a gyerekek is szeretni fognak, összegezte a rendező.

Hosszú évek óta dolgozik együtt Bartal Kiss Rita látványtervezővel, a zalaegerszegi Griff Bábszínház művészeti vezetőjével, akinek magas színvonalú szakmai tudásáról és tehetségéről az udvarhelyi nézők is hamarosan meggyőződhetnek, vallotta a rendező. Az előadás zenéjét a bábjátékban is szereplő Pál Attila és a társulat volt tagja, most a veszprémi társulat színművésze Pásztor Márk jegyzi. Lukács Emőke és Pál Attila mellett Az öreg király hagyatékának kincseit Antal Orsolya és Szűcs-Olcsváry Gellért színművészek keltik életre.