Kovács Patrícia szívszorítóan játssza a válságba került női szív valamennyi dilemmáját. A nőt, aki hosszas vívódások után, újra és újra végiggondolva az életét meghoz egy nehéz döntést, melyhez úgy tűnik, tartani fogja magát, és ez kölcsönöz a személyiségének egy áttörhetetlen ridegséget és behozhatatlan távolságot. Schmied Zoltán arcán és szemében a kezdeti menekülés után az értetlenség, a lefagyás, az okkeresés jelenik meg. A kész tények elé állított férfi tehetetlensége. Szerintem óhatatlan, hogy az egyik, vagy a másik szereplővel jobban azonosuljunk, ha átéltünk már ilyen helyzetet.