A magyar nemzet történelmének nagyon sok meghatározó dátuma van, de 1918 kiemelt helyet foglal el ezek között. Száz évvel ezelőtt a magyar nemzet elveszítette hazájának kétharmadát. Tizennyolc c. előadásunk a nagy háború utolsó évében játszódik, és lényegében a Magyar Királyság utolsó három napját mutatja be, ami 1918 októberének utolsó három napja.

A cselekmény az olasz fronton indul, majd hirtelen a németvölgyi temetőben találjuk magunkat, ahol egy kis őszirózsás forradalmár csapat Tisza István meggyilkolását készíti elő. És így halad előre a cselekmény, katonai rendeletek és jelentések, női furfangok és csábítások, kémkedések szövevényes hálójában. A cselekmény íve a Tisza István meggyilkolására való szervezkedéstől Tisza valós megöléséig tart. A helyszínek is gyorsan változnak: a honvédelmi minisztérium a gerince az előadás terének, ahol sok fontos döntés születik, valamint Károlyiék hatalomátvétele is itt történik az előadásban, de bepillanthatunk Wekerle Sándor hálószobájába is, vagy éppen az Astoria szálló erkélyére, ahol a forradalmárok készítik elő a november 4-i felfordulást.

Az előadás egy több mint egy évtizedes kutatómunka eredménye. A Magyar Királyság feldarabolása, az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnte egy egész estés színházi előadást érdemel, hiszen akkora horderejű történelmi esemény. Az őszirózsás forradalmárok szellemi hátterének feldolgozása lényegében napjainkban kezdődött el. A Hadtörténeti Levéltárban Lukachich tábornok emlékiratait találtuk meg, aki részletesen ír pl. az ún. lánchídi csatáról, ami lényegében a katonai sorfalra leadott lövésekkel kezdődött, vagyis provokációval, és ennek a provokációnak a célja nem volt más, mint a forradalom mártírjainak megteremtése. Így máris új megvilágításba kerül az őszirózsás forradalom megítélése.

Az Udvari Kamaraszínház jelen pillanatban az egyetlen olyan társulat a Kárpát-medencében, amelyik megemlékezik a száz éve történt, a magyar nemzetre pusztító hatással bíró, eseményekről. A Tizennyolc c. előadással az a célunk, hogy elinduljon egy párbeszéd, elsősorban a konkrét történelmi események kapcsán, de ugyanakkor az is legyen világos: a történelem más szempontú megközelítése nem halálos bűn.