„A La Vie En Rose előadás a szerelmesek táncának lett kitalálva. Látszólag minden pár két részből áll, de a valóságban egyek. Még akkor is, ha néha a puszta véletlen akaratából összeérő magányos alakok. Egy hullám hajtja őket. Egy kis dallamfonál rezgése köti össze őket. Néhány hangfoszlány, amely véletlenül felcsendül, és megüti a füledet, amikor egy nyitott ablak mellett elhaladsz - féltve őrzött titkok tudójává válhatsz általa.

Akár az életben: a párok születnek és elválnak folyton.

A francia sanzon aranykorának dallamaira összeállított zenei montázsra komponált La Vie En Rose a szerelmesek táncaként is definiálható. A „dancActorok” átadják magukat a boldog (vagy szomorú) Párizs zenéjének.

Aki lélekben a „rózsaszínű életben” jár, az csendben az ellenkezőjére gondol: a „szürke hétköznapokra”. De akár a rózsa színének, ennek is finom árnyalatai vannak.

Egy kapcsolat születik. Egy másik szétesik. A partnerek úgy viselkednek, mintha „egymás kezében lennének”, valamennyien a találkozások és/vagy szakítások örökös játékának pókhálójában.” - Gigi Căciuleanu