A kripli az írországi Inishmaan szigetén játszódik, ahol a külvilágtól való elzártság hozadéka a monotonitás, az unalom és a fásultság. Ebben a szürke ködben élik mindennapi életüket a sziget lakói, akik a saját hóbortjaikban találják meg egyedüli örömüket. Ilyen például Johnny (Nagy Csongor Zsolt), aki a mindenféle hírek és pletykák begyűjtője és terjesztője, vagy épp Bartley (Gaál Gyula), aki gyerekként a cukorkák megszállottja.

Mindannyiuk közül csámpás Billy (Szabó János Szilárd), a főszereplő a legszerencsétlenebb, kinek a könyvek olvasásán és a tehenek fixírozásán kívül nincs egyéb elfoglaltsága, ráadásul testi fogyatékossága miatt még ebben a kis zárt közegben is különcnek tekintik. A cselekmény középpontjában az ő mindennapi küzdelmei, szabadulási vágya, illetve az életét meghatározó keserű titok áll.

A körülmények szürkeségét jól érzékelteti a minimalista díszlet, amely fémfalakból áll. A hidegséget árasztó anyag felületén mintha a mélyszegénység tükröződne vissza. Ebbe a hangulatba csatlakoznak be egyszerű szürkeségükkel a jelmezek is, amelyek el tudják hitetni, hogy a 30-as évek Írországában vagyunk.

A szöveg fekete humorának elidegenítő hatása van a megrekedtség és a keserű élettörténetek ellenére, ami feloldást nyújt, azonban a sok poén néha kizökkent a fő történések atmoszférájából.

A színészi játék kulcsa is ebben az elidegenítésben rejlik. Ennek nagyon jó példája Eileen (Bogár Barbara) és Kate (Rappert-Vencz Stella), a két öreg ikerlány. Ők nevelték fel az árván maradt Billyt, aki ezáltal életük értelmévé vált. A két színésznő játéka ugyanabban a formában működik, mozgásuk szaggatott, gyakran ismétlik egymás mondatait.

A Mamust alakító Diószegi Attila abszurd megjelenése és stílusa az előadás egyik legnagyobb humorforrása és az egyik legerősebb aduja is, hiszen ezzel a legkisebb realista játéklehetőség is megszűnik.

Szinte az összes szereplő változatlan marad az előadás végéig. Hiszen szinte mindegyikük beletörődött a sivár mindennapokba, nem is gondolkodnak a változtatás vagy a kiszakadás lehetőségén.

Két emberben sejlik fel reményként az amerikai álom lehetősége. Billy érvényesülni szeretne a világban, és kiszakadni az otthoni közösségből, de ez sajnos nem jön össze. Ráadásul visszatérése azt igazolja, hogy hiába jutott el a tengeren túlra, mégsem tudja lélekben elhagyni otthonát.

Helen (Budizsa Evelyn) is hasonló álmokat táplál magában, és az új élet számára is lehetetlennek bizonyul. A karakter agresszivitása, ami a gyerekkori traumák miatt alakult ki, a legvégéig jellemző rá. Hiába nyílik meg az előadás során fokozatosan a múltjával kapcsolatban (a többi karakterrel ellentétben), a végén történő hirtelen váltás – amikor az eddig látott agresszivitás helyett megjelenik Helen igazi, védtelen énje – nehezen lesz hihető.

Billy tragédiája az utolsó jelenetben mélyül el, amikor az áhított lány csókja közben vért köhög fel. A hazugsága valósággá válik: tényleg tüdőbajban szenved. Ebből indul el kettejük haláltánca, amely egyszerre groteszk a vér látványa miatt, ugyanakkor fájdalmasan megérint. Az előadás csúcspontja ez, amelyben Billy titkokkal, keserűséggel és reményekkel teli életében hiába jelenik meg először a boldogság halvány sugara.