Mondhatnánk, ilyen az élet, de egy jó házasság másmilyen
F. Tóth Benedek beszámolója a Bármit mondhatsz című bemutatónkról. Köszönjük!
A történet attól igazán megrendítő, hogy elképzelni sem tudjuk, hány és hány konyhában játszódik le ugyanez a párbeszéd hajnalonta. Fent, a hegyen, tóparti házban, a paneldzsungel hetedik emeletén, szuterénben és tetőtéri félhomályban. Kovács Patrícia és Schmied Zoltán olyan egyszerűen és tisztán mutatja meg, milyenek vagyunk mi, emberek a gyarlóságban, hogy csak arra vágyunk, bárcsak soha ne lettünk volna ilyenek, s ne kerülnénk ilyen helyzetbe.
Az alábbi interjú kiváló apropója lehetne, hogy nyolcvanegyedik születésnapján, egykori kaposvári kollégái egy általuk alapított elismeréssel, a „Kossuth díjasok Kossuth díjával” lepték meg a Jászai Mari-díjas, érdemes művészt, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját. Koltai Róberttel néhány nappal a díjátadás után színházi pályájáról beszélgettünk.
Ady Endre Petőfiről írott sorai jutnak eszembe először róla. Mást, két-három szavas méltatást nem is mernék róla írni. Nekem ő fogalom. A BÁNSÁGI. Csupa nagybetűvel.
Jordán Tamás egy rendkívül sűrű életpályát tudhat maga mögött az Egyetemi Színpadtól Szombathelyig. Volt rendező, színházigazgató, színházi fesztivál igazgató, tanár és mind a mai napig színész, nagyszerű közös produkciók részese és emlékezetes szólóestek előadója. 1961-től máig követjük, hogy hogyan próbálta mindig megteremteni a számára legfontosabb lényegét a színháznak: hogy az egy agóra legyen, egy találkozóhely, ahol az emberek kezet nyújtanak egymásnak.