Ez lesz a darab huszonötödik színházi bemutatója 1996 óta. Közel 80 színész játszotta már, határon innen és túl, többszáz előadásban– voltak akik viharból, égzengésből indultak, mások mozdulatlanul várták a hajnalt, volt hogy egy szinte meztelen lány lépett ki a bőgőtokból, mások kartondobozokból építettek világot köré. Játszották foltos frakkos lecsúszott urak és derűs csepűrágók, kisemmizett színészek prolik és amatőr bohócok. A színház ezer formája és árnyalata. Vajon ez most milyen lesz?

A történet örök – három férfi mesél egy nőről. A szerelemről. A titokról. A fiatalságról. Sok nevetéssel, fájdalommal.

Az ősbemutatón sötét volt. A nézőtér elcsendesült. Melankolikus szláv gitár szólt. Feljött a fény, mint a hold. A színen egy bordó nagybőgőtok, egy kék láda és egy mélyzöld kottatartó állt. Aljosa egy leheletkönnyű színes muszlinkendőt nézeget, vággyal, szomorúsággal. Jura elveszi tőle és a belső zsebébe teszi. Gyabkin abbahagyja a gitározást, s mintha a nemrég elhangzott történet folytatása izgatná… Te Jura, de mi lett a nővel?